Fából vaskarika, avagy keresztény-nemzeti igazságszolgáltatás keresztényi könyörületesség nélkül?

Joghallgatóként régóta figyelemmel kísérem az igazságszolgáltatást, annak fontosabb eseményeit. Sokáig hittem abban, hogy egy demokratikus jogállamban a koncepciós perek már csak a jogtörténeti témájú könyvek lapjain, az emberek rémálmaiban, vagy korregressziós hipnózis során jelenhetnek csak meg, előtörve a tudattalanból, és a világ, ahol élek ,,minden világok legszebbike". Itt biztonság és szabadság uralkodik.

Ami felébresztett, az a Zuschlag-per volt. Aquinói Szent Tamás nagy tisztelője vagyok, aki szerint az igazságszolgáltatásban a bírákat egyedül az igazságosság és a méltányosság kell, hogy vezesse. Ez a két érték mindenek fölött kell, hogy álljon, nem kerekedhet fölé semmilyen aktuális politikai érdek, bármilyen, szentnek tekintett cél. Ez isteni törvény, ami fölötte áll az időtől és tértől, politikai rendszerektől függő, változékony emberi törvényeknek. A fent említett büntetőügyben pedig, a vagyon elleni bűncselekményért adott, gyilkosoknak járó 8 és fél év börtönnel semmibe vették ezeket az értékeket.

Azóta csak rosszabbodik a helyzet. A keresztény-nemzeti igazságszolgáltatás hátat fordít a az alapvető keresztény - és innen kiindulva általánossá vált - jogelveknek, és azokat a politikai érdekek alá erőlteti. Így készül a fából vaskarika, miközben ők az én politikai nézeteimet, gondolkodásomat illetik eme jelzővel.

Az előbb olvastam az egyik hírlapban egy ,,zarándok-újságíró" tragikomikus elhatárolódását Hagyó Miklóstól, aki részt vett a híres zarándoklaton, az El Camino-n. A szerző szerint a cikk szerencsétlen főhősének, mármint Hagyónak minden vallásos megnyilvánulása álságos volt, pedig a cikkíró akkor még ,,hitt az ártatlan szemeknek". Írása végén ,,mély keresztényi könyörületességről" téve tanúbizonyságot, közli, hogy ő NEM tud megbocsátani Hagyó Miklósnak. Az író mondanivalója és stílusa erősen emlékeztet az ötvenes évekre jellemző irományokra, ahol a ,,neves" szerzők a kiszemelt áldozatot a maguk által emelt erkölcsi piedesztál magasságából alázták porig a megrendelők kívánságának megfelelően. Úgy látszik, elő kell készíteni a közvéleményt a várható 10-20 éves szabadságvesztés elfogadására, sőt el kell érni, hogy követelje is azt.

Azt a szerepet, amit akkoriban a ,,fasiszta", és az ,,imperialista ügynök" gyűjtőfogalom töltött be, azt mostanában nagyon jól betölti a ,,szoci bűnöző, aki szétlopta az országot" kitétel.

Vannak olyan ,,keresztények" is, akik szívesen látnák hazánkban a kínai modell bizonyos fokú átvételét, amelynek a lényege: a közélet tisztasága érdekében embertelenül súlyos ítéletek, köztük a halálbüntetés gyakori alkalmazása korrupt, vagy annak tekintett politikusok kiiktatása céljából. Erre a tendenciára utalnak a sajtóban itt-ott megjelenő ,,előrejelzések" a már az ítélet kiszabása előtt a média által bűnösnek minősített politikusok várható büntetésével kapcsolatban, és a (rosszul értelmezett) forradalom szelleme által tudatilag beszűkült kommentelők bosszúszomjas követelései.

Azt az egyet nem értem, hogy akkor miért is kell ezt a jogfelfogást keresztény-nemzetinek nevezni, amikor ez valójában kommunista, annak is a ,,jóféle" sztálinista változata.

A sajtó rendszeresen alkalmazza a karaktergyilkosság jól bevált eszközét, tehát a kiszemelt célpont minél ellenszenvesebbé tételét az olvasók előtt, visszaélve azzal a jogszabállyal, amely szerint a közszereplőknek többet kell eltűrniük, mint a magánembereknek, és ami az utóbbiaknál becsületsértésnek minősül, az az előbbi csoportnál nem.

Jó példa erre Demszky Gábor, aki ellen még el sem indult a vizsgálat, de a média egyes képviselői már a ,,bűnlajstromát" tárják a már korábban eredményes agymosáson átesett olvasók elé, akik - mivel nincs lehetőségük megvizsgálni a leírtak valóságtartalmát - elégedetten jegyzik meg két sör között: ,,Na végre, ezt a ......-t (a kedves olvasó fantáziájára bízom, hogy kiegészítse) is lesittelik végre!!" Vagy pedig (ezt a ,,gyöngyszemet" egy cikk alatt, a hozzászólások között találtam): ,,Kötelet neki!!!"

Hová tűnt az igazságosság és a méltányosság? Biztos elmenekült a Gondolatrendőrség elől. Ma megint (mint annyi más korban) menedéket, búvóhelyet keres - a lelkünkben.