Bibó István, a nemzetgyógyító táltos születésének századik évfordulója van ma.
Nem értették meg őt, mert harmóniát akart teremteni a diszharmóniában... vagy pontosabban újra szerette volna teremteni az ős-harmóniát a nemzet lelkében.
Az ország már nem volt annyira magas spirituális szinten, hogy elfogadja az Ő gyógyító szeretetét, kövesse az általa ajándékozott útmutatást.
A Magyarok Istenének sugallatára meg akarta szüntetni a mesterségesen kreált ellentéteket: haza és haladás, liberális és nemzeti értékek, ,,jobb" és ,,baloldal", köz- és magánérdek egyensúlyba hozását szerette volna elérni minden szavával, műveinek minden leírt betűjével.
Az egykori kollektivisták 1956 után életfogytiglanra ítélték Bibó Istvánt, csak kevésen múlt, hogy nem halálbüntetést szabtak ki rá. A mai kollektivisták, újfarizeusok, akik az egyént értéktelennek tartják, és teljes mértékben a közösség alá akarják rendelni, legszívesebben a szellemét is kiűznék innen, mivel értéket látott a liberalizmusban is, az egyén szabadságát hirdette az állam túlzott hatalmával szemben.
A másik dimenzióban viszont, ahol ő most él, a tökéletes szeretet és szabadság uralkodik.
Ő egy világi szent, védőszellem, aki Boldogasszony Anyánk küldöttjeként vigyázza, energiájával táplálja a nemzetet, amikor az szabadságáért küzd, amikor könyörületességért, szeretetért imádkozik, amikor bízni akar az Igazságban és a magyarság szeretetben való újraegyesülésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése